2013. október 31., csütörtök

Magyar Királyi Igazságügyi Palota (Néprajzi Múzeum) Budapest, V. Kossuth tér 12.

     Legfelsőbb törvényszékünk - a magyar királyi Kúria - oly épületben volt eddig elhelyezve, mely sem méltóságának, sem pedig térbeli szükségleteinek nem felelt meg. Ki nem ismerte a Ferenciek terén azt a lebontott, igénytelen külsejű emeletes házat, mely a királyi Kúriának egy százada otthonul szolgált, s amelynek első emeletén a szerényen berendezett elnöki helyiségeken kívül alig volt annyi szobája, mint amennyi a rendszeresített tanácsnak kellett? [...] Ez a historikus épület, melyet 1770-ben Mária Terézia Szellesky Mártontól 32 000 Ft-ért vett, s amely későbben a tudományegyetem jogi és bölcseleti fakultásait fogadta be, 1804-től kezdve pedig a Kúriának szolgált, az Eskü téri híd építésétől követelt belvárosi szabályozásnak esett áldozatul. [...]
     Egy új Kúria-palota építésének szükségét már régen érezték! Horváth Boldizsár igazságügyi miniszter volt az első, aki alkotmányunk visszaállítása után az újjáépítés eszméjét fölvetette, és 1868-ban megbízta volt Szkalnitzky és Koch építészeket, hogy a régi Kúria épületének helyén Igazságügyi palotát tervezzenek. A tervek el is készültek, és reám nézve nem érdektelen az a körülmény, hogy akkor Berlinből visszatérve, a fent nevezett építészek irodájában e tervek létesítésén közreműködhettem. Az építés azonban elmaradt [...]
     Az igazságügyi miniszter engedett annak az általános kívánságnak, hogy a királyi Kúria és a budapesti királyi Ítélő Tábla egy közös Igazságügyi palotát kapjon [...], annak számára könnyen megközelíthető és előkelő környezetben lévő telket kellett kijelölni. A szóban forgó célra több megfelelő fekvésű és méretű telekre akadtak, melyek közül Tisza Lajos gróf közbenjárása mellett a miniszter azt a telket választotta, mely az V. kerület Nádor, Alkotmány, Honvéd és Szalay utcák között fekszik, és 1810 négyszögöl = 6588 négyzetméter kiterjedéssel bír.
     Ez a telek a katonai társzekér fiókraktár lebontásából keletkezett, az állam tulajdonát képezte, a 362 000 Ft megváltási ár fizetése mellett az igazságügyi tárca tulajdonába ment át. [...]
     Az új Országház építésével kapcsolatos szabályozás - sem magára az Országházra, sem a környezetére nézve - nem mondható szerencsés megoldásnak. Nem kívánok az Országház elhelyezésére reflektálni - de ha már ezt a nagyszabású épületet hosszanti tengelyével a Duna irányára helyezték, gondoskodni kellett volna arról is, hogy a mögötte lévő teret és annak környezetét a monumentális épülethez méltóan szabályozzák. Azonban a jó és a művészi követelményeket is kielégítő szabályozás lehetőségét a Földmívelési Minisztérium épületének elhelyezése akadályozta. Nincs egy útvonal sem, mely merőleges irányban azaz párhuzamosan vezetne az új Országházhoz, tehát nincs oly álláspont sem, melyről annak építészeti szépsége perspektivikus hatásában és bizonyos távolságból szemlélhető lenne, ennek a szabályozásnak következménye még az is, hogy a környezetben lévő telkeket - ezek között az Igazságügyi palota telkét is -, az utak ferdén határolják, ami egy monumentális épület alaprajzi megoldását és építészi kiképzését mindig nehezíti.


Igazságügyi Palota alsó-földszinti alaprajza
Igazságügyi Palota, magasföldszinti alaprajza
Igazságügyi Palota, I. emeleti alaprajza
Igazságügyi Palota, II. emeleti alaprajza

     Az épület tervezésével az 1891. év november hó 7-én kelt igazságügyi miniszteri rendeletben bíztak meg. [...] A program szerint az Igazságügyi palotában elsősorban a magyar királyi Kúria és a budapesti királyi Ítélő Tábla hivatalos helyiségei voltak elhelyezendők, másodsorban pedig a királyi Főügyészség és a Koronaügyész hivatalairól kellett gondoskodni. A királyi Kúria és az Ítélő Tábla térszükséglete körülbelül egyenlő volt, és így az elrendezés nem lehetett más, mint az épület egyik felébe, külön udvar körül a Legfelsőbb Ítélőszéket, másik felébe pedig, szimmetrikus elrendezés mellett a másodfokú Ítélőszék helyiségeit csoportosítani, az épület középső részét pedig a bejáratokra, csarnokokra, dísztermekre lépcsőkre stb. fenntartani. A királyi Kúria keretébe osztottam be a Koronaügyészséget - míg a királyi Főügyészség a királyi Ítélő Táblának szánt épületrészben - s mindkét hivatal a földszinti emeletsorban talált elhelyezést. [...]


Igazságügyi palota, Nádor utcai homlokzat
Igazságügyi Palota, Honvéd utcai homlokzat
Igazságügyi Palota, keresztmetszet

     A 125 méter hosszú homlokzatnak középkiszökelékében van a főbejárat három kapuval, melyeken áthaladva az első vesztibulumba jutunk. Innen széles lépcső vezet a magasabban fekvő foyer-be, mely a vesztibulumot egy központi nagy csarnokkal köti össze. Ennek a csarnoknak rendeltetése az, hogy központot, közlekedést létesítsen az épület összes helyiségei számára, egyszersmind a közönségnek várótermül szolgáljon. A csarnok koncepciójakor a vezető elv - egy nagy térségnek, egy salle de pas perdu-nek létesítése volt, mely amellett, hogy az összes közlekedő utakat föltüntesse, szép építészeti megoldást és érdekes távlati hatást is nyújtson. A csarnok méretei a következők: hossza 40 méter, szélessége 18 méter és magassága 24 méter. [...]


Az Igazságügyi Palota csarnoka
Igazságügyi palota előcsarnoka
Igazságügyi palota, központi csarnok részlete

     A gazdagon aranyozott és stukkóval díszített dongaboltozatra, mely a csarnok födémét képezi, Lotz Károly mester festette nagy freskóképét, az első emeleti loggia-nyílások középsőjébe - szemben a bejárattal, a lépcsőpihenő magasságában helyeztem el a Stróbl mintázta Iustitia márványszobrát. [...]


Igazságügyi palota, előcsarnok részlete a Iustitia szoborral

     A foyer mellett a Nádor utcai középkiszökelékben van elhelyezve a királyi Kúria díszterme. Ez a terem, mely 18 méter hosszú, 11 méter mély és 12,30 méter magas, rendeltetéséhez képest méltó és fényes kiképzést kapott. A terem hosszanti tengelye irányában és a II. emeletről hozzáférhetően a közönség számára páholyszerű karzatot létesítettem. A falakat csiszolt márványlapok burkolják, a födém dongaboltozat alakban van kiképezve a római kazetták beosztásával, gazdag aranyzás és festés fokozza a terem ünnepies hatását. Az erkélyek alatt fekete márvány kandallók léteznek, melyeken gazdag aranyrámákban foglalva Őfelségeik életnagyságon felüli arcképeik díszlenek. [...]


Wasmuth, Ernst, Igazságügyi Palota, díszterem előcsarnoka

Wasmuth, Ernst, Igazságügyi palota, díszterem
     Ha már azzal az önmagában is nehéz művészi feladattal állunk szemben, midőn valamely emlékszerű nyilvános épület tervezéséről van szó, még nehezebbé válik a munka akkor, ha a tervezendő épület közelében nagy tömegű és előkelő épület emelkedik, mert ez, bármily jó is legyen a tervező munkája, annak teljes érvényesülését nem engedi meg. Ilyen érzés és gondolat fogott el az Igazságügyi palota tervezésekor; aggódtam, hogy az emelendő épület kisebb méreteit az új Országház nagy tömege teljesen elnyomja.
     Aggodalmam alapos volt; tagadhatatlan, hogy ez a nyomás megvan, az is kétségtelen, hogy az Igazságügyi palota más helyen jobban érvényesülne, mint itt, és központja lehetne környezetének, de azt hiszem, hogy a választott stílus és a tömegeknek helyes elosztása az elnyomottság impresszióját nagy mértékben enyhítette.
     Szemben az Országház megosztó architektúrájával - csak nagy tömegű és abszolút nagyméretű építészi részleteket és a merőleges és fölfelé törekvő tagozatok ellenében a vízszintes vonalat kelletett érvényesíteni, az Országház magas tetőinek és számos végződéseinek ellenében pedig lapos, alig látható tető és erőteljes párkányok voltak az Igazságügyi palotán alkalmazandók, nem a konkurencia kedvéért, hisz e két épület egymással nem versenyezhet, hanem csak azért, hogy az Igazságügyi palota azon a helyen, abban a környezetben megállhasson és önmagában is érvényesülhessen.
     Kupolákkal, manzárdokkal és bármily fényes modern reneszánsz architektúrával nem lehetett volna itt célt érni; ez mindig kisszerű maradna és az Országház mellett eltörpülne; ezért választottam a római barokk stílust, melyet az arányok és részletek szigorúságának fenntartása mellett az antik szellemben használhattam fel, csak az ornamentációban engedtem tért az olasz barokk játszias felfogásának. [...]
     Hogy a palotában képzőművészeti alkotásoknak is helyet kell szorítani, ehhez kétség sem fért. Hisz az építésznek nemcsak feladata alkalmat nyújtani a testvérművészeteknek arra, hogy az épületet művészi alkotásaikkal díszítsék, hanem a monumentális építészet ezt meg is kívánja, sőt annak egyik jelentékeny föltétele és eszköze is. Mivel középületeink legnagyobb része mostohán bánt el a testvérművészetekkel, az Operaház és az új Országház kivételével, azokon alig találunk számba vehető művészi alkotásokat; ezért az Igazságügyi palota díszítésébe a festő- és szobrászművészeteket is belevontam, hogy azok karöltve járjanak az építészettel. [...]
     A művészi munkákat nem pályázat útján, hanem megbízás alapján adtuk ki. Én fölkerestem a művészeket, és számot vetve a tehetségükkel, idővel és az illetők előszeretetével egyik vagy másik tárgy irányában, osztottam meg a munkát. Ezt az eljárást oly művészi munkáknál, melyek az építészettel kapcsolatosak, helyesebbnek tartom, mint a pályázatot, mert alkalma van az építésznek befolyni a művész működésére, irányeszmét adni, felvilágosítással szolgálni a dimenziók és a relief erőssége dolgában. Csak így jöhet létre egyöntetű, harmonikus mű, melynél minden egyes tárgynak az a szerep jut, ami megilleti, és nem fogja magát az egyik a másiknak rovására érvényesíteni. [...]


Igazságügyi Palota középső homlokzata a római trigával

     A főhomlokzati timpanon koronázatát alkotja a magas talapzaton álló triga, háromlovas diadalszekér a Géniusszal. A régi római diadalszekerek és ezek utánzatai rendszerint négylovasok (quadriga). Jelen esetben a rendelkezésre álló hely, valamint a nem szoros utánzatra való törekvés a háromlovas diadalszekér mellett szólt. Noha e feladat megoldása rendkívül nehéz volt, mert attól tartottunk, hogy a középső ló a Géniusz alakját el fogja födni. Senyei Károly szobrász, e mű alkotója ügyes elrendezésével nemcsak, hogy eloszlatta a felmerült aggodalmakat, hanem valóban művészileg felépülő csoportot mintázott, mely minden oldalról tekintve megfelel a követelményeknek, és kitűnően hat. [...]
     Wulff cirkusztulajdonos volt szíves istállójának legnemesebb ménjeit rendelkezésre állítani, és azok naponta megjelentek az építési területen berendezett műhelyben, az act-hoz. A diadalszekér a legjobb római minták után készült, az épület stílusához idomított részletekkel. A kocsin álló Géniusz jobbjában a felvilágosodás fáklyáját, baljában a béke pálmáját tartja. [...]


Az Igazságügyi Palota egyik oromzati szoborcsoportja

     A trigával körülbelül egy magasságban és attól jobbra-balra, az attika végpontjain sóskúti kőből faragva két erőteljes, ülő alak látható, amelyek törvényhozókat jelképeznek. Mindkettő Fadrusz János szobrász műve. Fadrusz szemei előtt római imperátoralakok lebegtek, amidőn ezeket megmintázta, és szakítva a konvencionális felfogással, meztelen alakokat készített.
     Az oromzat mezejét Zala György szoborcsoportja tölti ki. A csoport középrésze törvényszéki tárgyalást láttat, az ítélőbíróval, a vádlóval és a védővel, valamint a panaszlóval és a bűnös alakjaival. Ettől a csoporttól függetlenül a két sarokban egyoldalt a törvényhozás, másoldalt a törvénytanítás allegorikus alakjai láthatók. Zala mesteri kézzel mintázta a csoportot, és fényesen oldotta meg a középső alak merész pozícióját. [...]
     A Nádor utcai főhomlokzat végső kiszökelékein, az oszlopok felett szintén szobrok állanak. Az északi sarokra mintázta Róna József az elítéltnek, valamint a felszabadítottnak, a déli sarokra pedig Donáth Gyula a közvádlónak és védőnek alakjait. Mind a négy szobor teljes mértékben kifejezésre juttatja a művész intencióját, különösen sikerültnek mondható Róna elítéltje, valamint Donáth közvádlója. A homlokzat szobordíszítménye nem lett volna tökéletes, ha a főpárkány feletti attika posztamentjei üresen maradtak volna. Ide oldalanként 6, összesen tehát 12 szobor kellett.
     A feladat megoldása nehéz volt azért, mivel ezeket a szobrokat egyöntetűség szempontjából csak egy, legfeljebb két szobrásznak kellett volna mintázni, de szobrászaink legnagyobb része már le volt foglalva a millenniumi munkákkal, és nem vállalkozhattak ennyi szobor megkészítésére a rendelkezésre álló időben, hozzá még a pénz is kevés volt; nem lehetett volna őket úgy díjazni, mint a többieket fizettük.
     Ily körülmények között Stróbl Alajos tanár szobrásziskolájához fordultam, arra kérvén föl, hogy tehetséges tanítványaival mintáztassa meg a szobrokat, egyenként 300 Ft ösztöndíj fizetése mellett. Stróbl tanár örömmel fogadta ajánlatomat, megígérte, hogy az egyöntetűségre felügyel, s csak oly szobormintákat fog iskolájából kiadni, melyek a művészi követelményeknek megfelelnek. Ez a kísérlet igen jól bevált; nemes versenyzés indult meg a művésznövendékek között, és mindegyik iparkodott a lehető legjobbat produkálni. Örömmel jelenthetem, hogy a szóban forgó és a törvény oltalma alatt álló emberi munkát jelképező 12 szobor várakozáson felül sikerült, és a Stróbl-iskola becsületére válik. [...]
     A központi nagy csarnokot, amint az a rajzokból is kitűnik, félkörű dongaboltozat födi, melynek architektonikus rámázata közel 200 négyzetméteres födémsíkot keretez, melyre Lotz Károly temperafestékkel festette nagyszabású képét. Az Igazságügyi palotában készült összes munkák egy művész bizottság bírálatának voltak alávetve, melynek tagjai: gróf Andrássy Tivadar, gróf Keglevich István, Ráth Károly, Benczúr Gyula, Keleti Gusztáv, Stróbl Alajos, Zala György, Rickl Gyula és Hauszmann Alajos voltak. Talán nem érdektelen, ha ennek a bizottságnak a Lotz képére vonatkozó jelentését is közlöm.


Wasmuth, Ernst, Igazságügyi palota, központi csarnok mennyezeti festmény

     "A bizottság 1895. év október hó 12-én tekintette meg a kész freskót, és mindegyre fokozódó kedvteléssel győződött meg arról, hogy e nagyszabású művészeti feladatot Lotz Károly mester a lehető legkedvezőbb, sőt fényesnek mondható eredménnyel oldotta meg. Amit annak idején az általa bemutatott és bizottság részéről egyhangúan elfogadott vázlat, úgy előkelő koncepció és találó eszmetársítás, valamint jól kombinált elrendezés és színhatás tekintetében csak sejteni engedett, mindazt óriási méreteiben a kész festmény nemcsak beváltotta, de sőt minden irányban magasra fokozott várakozását a bizottságnak felülmúlta."


Wasmuth, Ernst, Igazságügyi palota, központi csarnok részlete az Iustitia szoborral

     Mindinkább elmélyedve problemájában a művész emelkedett felfogással, a képnek tárgyát oly módon tagosította, hogy a kompozíciónak bal oldalára csoportosította azon allegóriákat, melyek az igazságszolgáltatásnak sújtó erejét jelképezik, jobb felére pedig, melyek a törvény védő és boldogító hatalmát kifejezni hívatták. Az alkotóelemek e két nagyszabású csoportozata közé helyezte, méltóságteljesen elkülönítve, de mégis összekötő kapocs gyanánt a Iustitiának égi tüneményszerűen, dicsfénytől környezett fenséges nőalakját. Beható szemle folyamán mind jobban kiemelkedik és kivilágosodik az egyes csoportozatoknak és ezek keretében viszont az egyes alakoknak jelentősége, célja, bája, mely úgy a rajz merész vonalai, monumentális ritmusa, valamint a színezés frissessége és könnyedsége révén az emlékszerű falfestészet legjobbkori művészeire emlékeztet. A bizottsági bírálat eredménye a nagy jelentőségű plafond-kép teljes és tökéletes sikerének egyhangú és örvendetes elismerésében nyilvánult és ama meggyőződés kifejezésében, hogy az Igazságügyi palota csarnokának ezen plafon-képben a főváros és az egész ország újból oly magaskörű és műbecsű művészeti nevezetességet nyert, aminőt közelismerés szerint már régebben, éspedig ugyanazon mester kezétől a budapesti magyar királyi Operaház műremekszámba menő plafond-festményében bír. [...]


Igazságügyi palota, ülésterem
Wasmuth, Ernst, Igazságügyi palota, tanácsterem

      A királyi Kúria és a budapesti királyi Ítélő Tábla régi helyiségeiben egynéhány régibb kép kivételével csak olajnyomatos Felség-arcképek léteztek, melyek sem e minőségük, sem pedig méretük miatt az új palotába nem illettek. A dísz- és tanácstermek számára összesen 19 új arcképre volt szükség. A Kúria dísztermébe a király arcképét a Szent István-rendi és a királynét koronázási öltözetben és életnagyságban festette Bruck Lajos, a budapesti Királyi Tábla dísztermében lévő Felség-kép pedig Vastagh György műve. A tanácstermek 16 királyképének beszerzése végett hasonló eljárást követtem, mint a szobroknál: tekintettel az ott elért jó eredményre a festőmesteri iskolához fordultam. Keleti Gusztáv igazgató és Ebner Lajos tanár urak vállalkoztak, hogy képesített tanítványaikkal másoltatják a legjobb Felség-arcképeket. Az eredmény itt is sikeres volt, mivel a termek számára jól festett arcképeket kaptunk. [...]
     Leszámolván az Igazságügyi palotában létesített művészi tárgyakról, még fölemlíteni kívánom, hogy e munkák összesen 118 000 Ft költséget okoztak, ami az építés összes költségének cca 5 százalékát tesz. [...]
     E helyen kell megemlékeznem azokról a szellemi munkásokról, akik e mű létesítésében a munka súlyát velem megosztották.



     Korb Flóris Nándor építész úr vett részt a tervezésben és az építés megindításakor irodám élén állott. A nagy tehetségű fiatal építész, tanítványom és hosszú éveken át irodám tagja, képességének megfelelőbb működési tért talált önálló munkáival, és az Igazságügyi palota építésének kezdetén megvált az irodámból. A megvált építésvezető helyére meghívtam Zuschmann János építész urat, aki néhai Ybl Miklós irodájának régi tagja volt, és a királyi palota-építés műszaki irodában működött. Zuschmann úr állott ezentúl az iroda élén, és rendkívüli szorgalma, kitartó munkássága, valamint gyakorlati ismerete tette lehetővé azt, hogy ama óriási anyag, különösen a nagy mennyiségű megrendelések, aránylag rövid idő alatt feldolgozhatók voltak. [...]
     Az Igazságügyi palota építésének műszaki leírását befejezve, meg kell emlékezni annak felavató ünnepségéről is, melynek kiváló fényt kölcsönzött Őfelsége a királynak azon legkegyelmesebb ténye, hogy József császári és királyi főherceg, Fülöp Szász-Coburg-Gothai herceg, az ország zászlósurai, a miniszterek és nagyszámú meghívott vendégeknek jelenlétében az épület zárókövét 1896. október hó 20-án személyesen letenni méltóztatott. [...]

Klösz György, Kúria épülete szemből


     "Ezen épület, [...] látható jele, s maradjon is hosszú időkön át, a magyar nemzet mindenkor tanúsított törvénytiszteletének, jog- és igazságszeretetének, mely egyik fő tényezője volt annak, hogy a haza évszázados küzdelmek dacára fönnállásának ezredik évében önálló állami létének kiváló korszakát érte meg.
     Jogfejlődésünknek ne véghatára légy te zárkő, hanem egy új, a múltnak tapasztalatain okuló, még hatalmasabb korszaknak jelző oszlopa.
     Mindenható! Ne engedd csüggedni a bírói erénynek önfeláldozását követelő gyakorlatában azokat, kiknek hívatása az ezeréves alkotmány szabta úton hozott törvények alapján az igazságot kiszolgáltatni, hanem erősítsd meg törvénytudásukat és vezéreljed őket az igazság szeretetében, e nemzetnek a közjóért való áldozatkészségét pedig tartsd meg oly mértékben, aminőben az ez alkalommal is nyilvánult, midőn ezeréves jogérzetének és törvénytiszteletének sugallatát követve, az igazságszolgáltatásnak ez épülete emelte. Hallgasd meg könyörgésünket, s kísérje mindenkor áldásod Hazánkat."
     Az okmány befalazása után Őfelsége és legfelsőbb kísérete, valamint a jelen volt méltóságok az építés befejezését jelző három kalapácsütést ejtették meg a zárkövön, és ezután az épület helyiségeit tekintették meg.
     (Hauszmann: A budapesti Igazságügyi palota)

Forrás: Gerle János: Hauszmann Alajos, Holnap Kiadó, 2002
            Budapest-képarchívum - Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése