2013. november 18., hétfő

MÁV Nyugdíjintézet Bérháza, Budapest, VI. Andrássy út 25. 1882-1884

     "Becsvágyam sarkallt, de vigyáznom kellett, hogy az én épületem ne viselkedjék tolakodóan Ybl remekével szemben, mert az udvarhölgy lehet szebb, mint a királyné, de úgy kell, hogy a királyné királyné maradjon."

(Lechner szavait idézi Kismarty-Lechner Kamill: Lechner Ödönről és az építészről)

id. Divald Károly, Andrássy út 25. lakóház alaprajzai, földszint
id. Divald Károly, Andrássy út 25. lakóház alaprajzai, első emelet


     Franciaországi tartózkodásának igazi hatásáról Lechner először a MÁV Nyugdíjintézetének a szegedi Milkó-házzal egyidejűen elkezdett és a nagybecskereki megyeházzal együtt befejezett palotáján számolt be. Szeged után itt indult el az Iparművészeti Múzeum palotája felé vezető úton. 1881 novemberétől 1882. március 1-ig készítette a szegedi városház tervét, 1883. május 31-én pedig már megkapta a MÁV Nyugdíjintézet palota építési engedélyét. Így látjuk a vonalat, melyen a kívülről jövő kényszer és művészi képzeletének belülről kifelé való sugárzása révén haladnia kellett. Látszik, hogyan gyűrte maga alá lassankint korának művészeti elfogultságait, és hogyan bírt felülkerekedni a barokkért lelkesedő közhangulat felett, a korai francia reneszánsz formáinak monumentalitással kimérlegelt Andrássy úti homlokzatán. Megmutatja azt is, hogy mekkora önmérséklettel, művészi józansággal tette magáévá a francia reneszánsznak a művészt könnyen szertelenségbe ragadó formarendszerét.


MÁV Nyugdíjintézet Bérháza
id. Divald Károly, Andrássy út 25. lakóház homlokzata

     A palota alaprajzi elrendezésén Lechner példásan megértette Ybl Miklós gondolatát, amikor az Operaház főhomlokzatának pompázatos középrizalitjával együtténeklő középrizalittal oldotta meg saját főhomlokzatát, melyet teljesen franciaországi emlékeivel telített. A választópárkányok, a főpárkány, a baluszteres párta, a fedélidom tömegei, a tetőablakok, a saroktornyok, ezek kupolás laternái, az ablakkeretezések módja, a hegyesszögű erkélyek, a középrizalit középső fülkéje, a fiálészerű díszítmények, a földszinti kosárgörbékkel határolt ívek pilléreinek félig a gótika kötegpilléreire, félig az olasz reneszánszra emlékeztető módja, az udvar ragyogó világa, a belső térképzés a kávéházi helyiségekben, mind-mind azt mutatják, hogy Lechner e palotán, mint a francia mesterek a középkor és olasz reneszánsz beléjük vésődött elemeivel tették, eggyé forrasztotta, új életre keltette Blois, a caeni St. Pierre és a francia reneszánsz egész világát.


Andrássy úti MÁV Nyugdíjintézet bérháza

      A szegedi városház és az Andrássy úti palota korának olyan mesterművei, melyekben Lechner a formaművészetnek Ybl Miklós-i magaslatára emelkedett. Az 1885. évi országos kiállításon Budapesten járt francia építészek is elképedve nézték a francia reneszánsz világának mesteri továbbfejlesztését. A szegedi Dugonics Társaság ülésén felolvasott vallomása éles fénnyel világít rá Lechner Ödönnek folytonosan magát mérő önkritikájára és arra, milyen józanul, legkevésbé sem elbizakodottan haladt el a lelkesedés mellett, mely e két művét oly általánosan fogadta.

(Vámos Ferenc: Lechner Ödön) 

id. Divald Károly, Drechsler-kávéház, enteriőr


     Az épület kapui az oldalsó utcákból nyílnak. Elkápráztató a mester képzőerejének az a gazdagsága, mellyel a kapualj boltozatain és a lépcsőházak architektúrájának kialakításában szinte kimeríthetetlenül tobzódni látszik. Ilyen csodálattal szemlélhetjük a két udvar architektúráját is és a lépcsőház utolsó emeletének ablakából a tetőarchitektúra gazdagságát. A földszinten volt egykori Drechsler Kávéház belső berendezése, mesébe illő falkárpitozó munkájával és annak gazdagon faragott, faburkolatú keretezésével emlékezetesen lenyűgöző művészi látvány volt. Érthetetlen, hogy a helyiségnek étteremmé történt átalakításakor ezt a burkolást kegyetlenül letakarították a falakról, hogy sima, festett falfelületekkel helyettesítsék.

(Kismarty-Lechner Jenő: Lechner Ödön)

Rückwardt, Hermann, Magyar Államvasutak Nyugdíjintézetének bérháza


     A Drechsler Kávéház helyiségeinek Lechner tervezte berendezése elpusztult. A pince bajor sörözőjének boltozatos térsora még megvan, az étterem az első emeleten működött. Az Andrássy úton egymással szemben álló két épület egy időben készült el: az Operaház csúcspontja, összegzése a neoreneszánsz historizáló stílusnak. Lechner épülete a reneszánsz felől továbbinduló személyes stílus kialakításának első nagyszabású állomása. Díszítőmotívumai között már megtalálhatók az életművet végigkísérő, a reneszánszból eredő, de keleti hatásra is utaló formák, mint például a konkáv ívekből szerkesztett keretek, amelyeknek vonalvezetése az oromfalak körvonalaira is jellemző. Lechner formanyelvi kísérletének egyik jellemzője az ornamentika ikonográfiai rangra emelése. Ennek jegyében alkalmaz a díszítő formákkal szerves egységbe komponálva az épület rendeltetésére utaló motívumokat, jelen esetben gőzmozdonyokat. A két, egymással szimmetrikus, öntöttvas szerkezetű lépcsőház, amely felfelé haladva egyre légiesebbé válik, szerkezeti és térművészeti bravúr. Csipke finomságú részletformái szintén közvetlen előzményei a romantikus felfogást megőrző, ám technológiai szempontból messzemenően a legegyszerűbb előállítás feltételeihez igazodó későbbi Lechner tervezte lakatosmunkáknak. Az árkád alatti főbejárat kétszintes, nyolcszög alaprajzú, áttört pavilonja a kecskeméti városház főhomlokzatának középrizalitjával mutat közvetlen rokonságot. Az épület, amelynek alsó szintjein évtizedeken át az Állami Balettintézet iskolája működött évek óta kiürítve és szálloda céljára eladva várja, hogy felújítsák.

Forrás: Gerle János: Lechner Ödön, Holnap Kiadó, 2003
            Budapest-képarchívum - Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény

Korcsolyacsarnok, Budapest, XIV. Városliget 1875

     Igazodik Ybl korábbi tervéhez, de a belső szerkezeti részleteket illetőleg jelentős előnyökkel jár.

(Budapester Bauzeitung, 1875)

Városligeti korcsolyacsarnok, alaprajz

Klösz György, városligeti korcsolyacsarnok


     A terv és a kivitel Lechner Ödön fiatal építész hazánkfiáé, ki azt a kiváló csínt és szellemet tudta az élettelen anyagba belelehelni, melyet hosszabb idei párizsi tanulmányai alatt a francia mesterektől sajátított el. Meggondolva emellett, hogy minő kivételes nehézségekkel is járt az építés ez ingoványos és az alapozásra felettébb kedvezőtlen tóparti talajon, valóban lehetetlen sokallni azt a 40 000 forintot, melybe került. Maga az épület három részből áll. A középső főépület a díszes nagytermet foglalja magába, amelyet különösen a mamák és gardedame-ok dicsérnek a terjedelmes és könnyű kilátásért. Földszinten jobbról a melegedő van. A nagyterem alatt van a felkötő helyiség. Magasan fenn, mint szétterpeszkedő pávabúb, terül el a zenekar helyisége, s vidáman lódítja alá a legcsiklandósabb táncdalok behízelgő ütemeit. Alig van a fővárosban nyilvános zenekari helyiség, amelynek akusztikája jobb és kifogástalanabb volna.

(Vasárnapi Újság, 1884)

id. Divald Károly, városligeti korcsolyacsarnok a tó felől


     A korszak betetőzése a hangulatos városligeti korcsolyacsarnok, melyet önéletírásában kedvenc korai művének nevezett. Kétféle tervvariánst ismerünk a faszerkezetű épületről, melynek emeletén a középtengelyben a zenekarok számára hangverő épült félboltozatú, nyitott loggiával. Kismarty-Lechner Jenő könyvében kétoldalt egy-egy szakasszal és kis saroktoronnyal meghosszabbított terv szerepel.

(Hadik András: Lechner Ödön építőművész pályája)

Régi jégpálya pavilonja a Városligetben

     Az épület hamarosan szűknek bizonyult, és már az ezredéves országos kiállítás megnyitása előtt (1893) lerombolták. Helyébe Francsek Imre, nagyjából a régi épület koncepciójának, architektonikus körvonalainak megtartásával, de neobarokk stílusban, téglafalakkal és vakolat-architektúrával új épületet emelt.

(Kismarthy-Lechner Jenő: Lechner Ödön)

Forrás: Gerle János: Lechner Ödön, Holnap Kiadó, 2003
            Budapest-képarchívum - Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény

2013. október 31., csütörtök

Magyar Királyi Igazságügyi Palota (Néprajzi Múzeum) Budapest, V. Kossuth tér 12.

     Legfelsőbb törvényszékünk - a magyar királyi Kúria - oly épületben volt eddig elhelyezve, mely sem méltóságának, sem pedig térbeli szükségleteinek nem felelt meg. Ki nem ismerte a Ferenciek terén azt a lebontott, igénytelen külsejű emeletes házat, mely a királyi Kúriának egy százada otthonul szolgált, s amelynek első emeletén a szerényen berendezett elnöki helyiségeken kívül alig volt annyi szobája, mint amennyi a rendszeresített tanácsnak kellett? [...] Ez a historikus épület, melyet 1770-ben Mária Terézia Szellesky Mártontól 32 000 Ft-ért vett, s amely későbben a tudományegyetem jogi és bölcseleti fakultásait fogadta be, 1804-től kezdve pedig a Kúriának szolgált, az Eskü téri híd építésétől követelt belvárosi szabályozásnak esett áldozatul. [...]
     Egy új Kúria-palota építésének szükségét már régen érezték! Horváth Boldizsár igazságügyi miniszter volt az első, aki alkotmányunk visszaállítása után az újjáépítés eszméjét fölvetette, és 1868-ban megbízta volt Szkalnitzky és Koch építészeket, hogy a régi Kúria épületének helyén Igazságügyi palotát tervezzenek. A tervek el is készültek, és reám nézve nem érdektelen az a körülmény, hogy akkor Berlinből visszatérve, a fent nevezett építészek irodájában e tervek létesítésén közreműködhettem. Az építés azonban elmaradt [...]
     Az igazságügyi miniszter engedett annak az általános kívánságnak, hogy a királyi Kúria és a budapesti királyi Ítélő Tábla egy közös Igazságügyi palotát kapjon [...], annak számára könnyen megközelíthető és előkelő környezetben lévő telket kellett kijelölni. A szóban forgó célra több megfelelő fekvésű és méretű telekre akadtak, melyek közül Tisza Lajos gróf közbenjárása mellett a miniszter azt a telket választotta, mely az V. kerület Nádor, Alkotmány, Honvéd és Szalay utcák között fekszik, és 1810 négyszögöl = 6588 négyzetméter kiterjedéssel bír.
     Ez a telek a katonai társzekér fiókraktár lebontásából keletkezett, az állam tulajdonát képezte, a 362 000 Ft megváltási ár fizetése mellett az igazságügyi tárca tulajdonába ment át. [...]
     Az új Országház építésével kapcsolatos szabályozás - sem magára az Országházra, sem a környezetére nézve - nem mondható szerencsés megoldásnak. Nem kívánok az Országház elhelyezésére reflektálni - de ha már ezt a nagyszabású épületet hosszanti tengelyével a Duna irányára helyezték, gondoskodni kellett volna arról is, hogy a mögötte lévő teret és annak környezetét a monumentális épülethez méltóan szabályozzák. Azonban a jó és a művészi követelményeket is kielégítő szabályozás lehetőségét a Földmívelési Minisztérium épületének elhelyezése akadályozta. Nincs egy útvonal sem, mely merőleges irányban azaz párhuzamosan vezetne az új Országházhoz, tehát nincs oly álláspont sem, melyről annak építészeti szépsége perspektivikus hatásában és bizonyos távolságból szemlélhető lenne, ennek a szabályozásnak következménye még az is, hogy a környezetben lévő telkeket - ezek között az Igazságügyi palota telkét is -, az utak ferdén határolják, ami egy monumentális épület alaprajzi megoldását és építészi kiképzését mindig nehezíti.


Igazságügyi Palota alsó-földszinti alaprajza
Igazságügyi Palota, magasföldszinti alaprajza
Igazságügyi Palota, I. emeleti alaprajza
Igazságügyi Palota, II. emeleti alaprajza

     Az épület tervezésével az 1891. év november hó 7-én kelt igazságügyi miniszteri rendeletben bíztak meg. [...] A program szerint az Igazságügyi palotában elsősorban a magyar királyi Kúria és a budapesti királyi Ítélő Tábla hivatalos helyiségei voltak elhelyezendők, másodsorban pedig a királyi Főügyészség és a Koronaügyész hivatalairól kellett gondoskodni. A királyi Kúria és az Ítélő Tábla térszükséglete körülbelül egyenlő volt, és így az elrendezés nem lehetett más, mint az épület egyik felébe, külön udvar körül a Legfelsőbb Ítélőszéket, másik felébe pedig, szimmetrikus elrendezés mellett a másodfokú Ítélőszék helyiségeit csoportosítani, az épület középső részét pedig a bejáratokra, csarnokokra, dísztermekre lépcsőkre stb. fenntartani. A királyi Kúria keretébe osztottam be a Koronaügyészséget - míg a királyi Főügyészség a királyi Ítélő Táblának szánt épületrészben - s mindkét hivatal a földszinti emeletsorban talált elhelyezést. [...]


Igazságügyi palota, Nádor utcai homlokzat
Igazságügyi Palota, Honvéd utcai homlokzat
Igazságügyi Palota, keresztmetszet

     A 125 méter hosszú homlokzatnak középkiszökelékében van a főbejárat három kapuval, melyeken áthaladva az első vesztibulumba jutunk. Innen széles lépcső vezet a magasabban fekvő foyer-be, mely a vesztibulumot egy központi nagy csarnokkal köti össze. Ennek a csarnoknak rendeltetése az, hogy központot, közlekedést létesítsen az épület összes helyiségei számára, egyszersmind a közönségnek várótermül szolgáljon. A csarnok koncepciójakor a vezető elv - egy nagy térségnek, egy salle de pas perdu-nek létesítése volt, mely amellett, hogy az összes közlekedő utakat föltüntesse, szép építészeti megoldást és érdekes távlati hatást is nyújtson. A csarnok méretei a következők: hossza 40 méter, szélessége 18 méter és magassága 24 méter. [...]


Az Igazságügyi Palota csarnoka
Igazságügyi palota előcsarnoka
Igazságügyi palota, központi csarnok részlete

     A gazdagon aranyozott és stukkóval díszített dongaboltozatra, mely a csarnok födémét képezi, Lotz Károly mester festette nagy freskóképét, az első emeleti loggia-nyílások középsőjébe - szemben a bejárattal, a lépcsőpihenő magasságában helyeztem el a Stróbl mintázta Iustitia márványszobrát. [...]


Igazságügyi palota, előcsarnok részlete a Iustitia szoborral

     A foyer mellett a Nádor utcai középkiszökelékben van elhelyezve a királyi Kúria díszterme. Ez a terem, mely 18 méter hosszú, 11 méter mély és 12,30 méter magas, rendeltetéséhez képest méltó és fényes kiképzést kapott. A terem hosszanti tengelye irányában és a II. emeletről hozzáférhetően a közönség számára páholyszerű karzatot létesítettem. A falakat csiszolt márványlapok burkolják, a födém dongaboltozat alakban van kiképezve a római kazetták beosztásával, gazdag aranyzás és festés fokozza a terem ünnepies hatását. Az erkélyek alatt fekete márvány kandallók léteznek, melyeken gazdag aranyrámákban foglalva Őfelségeik életnagyságon felüli arcképeik díszlenek. [...]


Wasmuth, Ernst, Igazságügyi Palota, díszterem előcsarnoka

Wasmuth, Ernst, Igazságügyi palota, díszterem
     Ha már azzal az önmagában is nehéz művészi feladattal állunk szemben, midőn valamely emlékszerű nyilvános épület tervezéséről van szó, még nehezebbé válik a munka akkor, ha a tervezendő épület közelében nagy tömegű és előkelő épület emelkedik, mert ez, bármily jó is legyen a tervező munkája, annak teljes érvényesülését nem engedi meg. Ilyen érzés és gondolat fogott el az Igazságügyi palota tervezésekor; aggódtam, hogy az emelendő épület kisebb méreteit az új Országház nagy tömege teljesen elnyomja.
     Aggodalmam alapos volt; tagadhatatlan, hogy ez a nyomás megvan, az is kétségtelen, hogy az Igazságügyi palota más helyen jobban érvényesülne, mint itt, és központja lehetne környezetének, de azt hiszem, hogy a választott stílus és a tömegeknek helyes elosztása az elnyomottság impresszióját nagy mértékben enyhítette.
     Szemben az Országház megosztó architektúrájával - csak nagy tömegű és abszolút nagyméretű építészi részleteket és a merőleges és fölfelé törekvő tagozatok ellenében a vízszintes vonalat kelletett érvényesíteni, az Országház magas tetőinek és számos végződéseinek ellenében pedig lapos, alig látható tető és erőteljes párkányok voltak az Igazságügyi palotán alkalmazandók, nem a konkurencia kedvéért, hisz e két épület egymással nem versenyezhet, hanem csak azért, hogy az Igazságügyi palota azon a helyen, abban a környezetben megállhasson és önmagában is érvényesülhessen.
     Kupolákkal, manzárdokkal és bármily fényes modern reneszánsz architektúrával nem lehetett volna itt célt érni; ez mindig kisszerű maradna és az Országház mellett eltörpülne; ezért választottam a római barokk stílust, melyet az arányok és részletek szigorúságának fenntartása mellett az antik szellemben használhattam fel, csak az ornamentációban engedtem tért az olasz barokk játszias felfogásának. [...]
     Hogy a palotában képzőművészeti alkotásoknak is helyet kell szorítani, ehhez kétség sem fért. Hisz az építésznek nemcsak feladata alkalmat nyújtani a testvérművészeteknek arra, hogy az épületet művészi alkotásaikkal díszítsék, hanem a monumentális építészet ezt meg is kívánja, sőt annak egyik jelentékeny föltétele és eszköze is. Mivel középületeink legnagyobb része mostohán bánt el a testvérművészetekkel, az Operaház és az új Országház kivételével, azokon alig találunk számba vehető művészi alkotásokat; ezért az Igazságügyi palota díszítésébe a festő- és szobrászművészeteket is belevontam, hogy azok karöltve járjanak az építészettel. [...]
     A művészi munkákat nem pályázat útján, hanem megbízás alapján adtuk ki. Én fölkerestem a művészeket, és számot vetve a tehetségükkel, idővel és az illetők előszeretetével egyik vagy másik tárgy irányában, osztottam meg a munkát. Ezt az eljárást oly művészi munkáknál, melyek az építészettel kapcsolatosak, helyesebbnek tartom, mint a pályázatot, mert alkalma van az építésznek befolyni a művész működésére, irányeszmét adni, felvilágosítással szolgálni a dimenziók és a relief erőssége dolgában. Csak így jöhet létre egyöntetű, harmonikus mű, melynél minden egyes tárgynak az a szerep jut, ami megilleti, és nem fogja magát az egyik a másiknak rovására érvényesíteni. [...]


Igazságügyi Palota középső homlokzata a római trigával

     A főhomlokzati timpanon koronázatát alkotja a magas talapzaton álló triga, háromlovas diadalszekér a Géniusszal. A régi római diadalszekerek és ezek utánzatai rendszerint négylovasok (quadriga). Jelen esetben a rendelkezésre álló hely, valamint a nem szoros utánzatra való törekvés a háromlovas diadalszekér mellett szólt. Noha e feladat megoldása rendkívül nehéz volt, mert attól tartottunk, hogy a középső ló a Géniusz alakját el fogja födni. Senyei Károly szobrász, e mű alkotója ügyes elrendezésével nemcsak, hogy eloszlatta a felmerült aggodalmakat, hanem valóban művészileg felépülő csoportot mintázott, mely minden oldalról tekintve megfelel a követelményeknek, és kitűnően hat. [...]
     Wulff cirkusztulajdonos volt szíves istállójának legnemesebb ménjeit rendelkezésre állítani, és azok naponta megjelentek az építési területen berendezett műhelyben, az act-hoz. A diadalszekér a legjobb római minták után készült, az épület stílusához idomított részletekkel. A kocsin álló Géniusz jobbjában a felvilágosodás fáklyáját, baljában a béke pálmáját tartja. [...]


Az Igazságügyi Palota egyik oromzati szoborcsoportja

     A trigával körülbelül egy magasságban és attól jobbra-balra, az attika végpontjain sóskúti kőből faragva két erőteljes, ülő alak látható, amelyek törvényhozókat jelképeznek. Mindkettő Fadrusz János szobrász műve. Fadrusz szemei előtt római imperátoralakok lebegtek, amidőn ezeket megmintázta, és szakítva a konvencionális felfogással, meztelen alakokat készített.
     Az oromzat mezejét Zala György szoborcsoportja tölti ki. A csoport középrésze törvényszéki tárgyalást láttat, az ítélőbíróval, a vádlóval és a védővel, valamint a panaszlóval és a bűnös alakjaival. Ettől a csoporttól függetlenül a két sarokban egyoldalt a törvényhozás, másoldalt a törvénytanítás allegorikus alakjai láthatók. Zala mesteri kézzel mintázta a csoportot, és fényesen oldotta meg a középső alak merész pozícióját. [...]
     A Nádor utcai főhomlokzat végső kiszökelékein, az oszlopok felett szintén szobrok állanak. Az északi sarokra mintázta Róna József az elítéltnek, valamint a felszabadítottnak, a déli sarokra pedig Donáth Gyula a közvádlónak és védőnek alakjait. Mind a négy szobor teljes mértékben kifejezésre juttatja a művész intencióját, különösen sikerültnek mondható Róna elítéltje, valamint Donáth közvádlója. A homlokzat szobordíszítménye nem lett volna tökéletes, ha a főpárkány feletti attika posztamentjei üresen maradtak volna. Ide oldalanként 6, összesen tehát 12 szobor kellett.
     A feladat megoldása nehéz volt azért, mivel ezeket a szobrokat egyöntetűség szempontjából csak egy, legfeljebb két szobrásznak kellett volna mintázni, de szobrászaink legnagyobb része már le volt foglalva a millenniumi munkákkal, és nem vállalkozhattak ennyi szobor megkészítésére a rendelkezésre álló időben, hozzá még a pénz is kevés volt; nem lehetett volna őket úgy díjazni, mint a többieket fizettük.
     Ily körülmények között Stróbl Alajos tanár szobrásziskolájához fordultam, arra kérvén föl, hogy tehetséges tanítványaival mintáztassa meg a szobrokat, egyenként 300 Ft ösztöndíj fizetése mellett. Stróbl tanár örömmel fogadta ajánlatomat, megígérte, hogy az egyöntetűségre felügyel, s csak oly szobormintákat fog iskolájából kiadni, melyek a művészi követelményeknek megfelelnek. Ez a kísérlet igen jól bevált; nemes versenyzés indult meg a művésznövendékek között, és mindegyik iparkodott a lehető legjobbat produkálni. Örömmel jelenthetem, hogy a szóban forgó és a törvény oltalma alatt álló emberi munkát jelképező 12 szobor várakozáson felül sikerült, és a Stróbl-iskola becsületére válik. [...]
     A központi nagy csarnokot, amint az a rajzokból is kitűnik, félkörű dongaboltozat födi, melynek architektonikus rámázata közel 200 négyzetméteres födémsíkot keretez, melyre Lotz Károly temperafestékkel festette nagyszabású képét. Az Igazságügyi palotában készült összes munkák egy művész bizottság bírálatának voltak alávetve, melynek tagjai: gróf Andrássy Tivadar, gróf Keglevich István, Ráth Károly, Benczúr Gyula, Keleti Gusztáv, Stróbl Alajos, Zala György, Rickl Gyula és Hauszmann Alajos voltak. Talán nem érdektelen, ha ennek a bizottságnak a Lotz képére vonatkozó jelentését is közlöm.


Wasmuth, Ernst, Igazságügyi palota, központi csarnok mennyezeti festmény

     "A bizottság 1895. év október hó 12-én tekintette meg a kész freskót, és mindegyre fokozódó kedvteléssel győződött meg arról, hogy e nagyszabású művészeti feladatot Lotz Károly mester a lehető legkedvezőbb, sőt fényesnek mondható eredménnyel oldotta meg. Amit annak idején az általa bemutatott és bizottság részéről egyhangúan elfogadott vázlat, úgy előkelő koncepció és találó eszmetársítás, valamint jól kombinált elrendezés és színhatás tekintetében csak sejteni engedett, mindazt óriási méreteiben a kész festmény nemcsak beváltotta, de sőt minden irányban magasra fokozott várakozását a bizottságnak felülmúlta."


Wasmuth, Ernst, Igazságügyi palota, központi csarnok részlete az Iustitia szoborral

     Mindinkább elmélyedve problemájában a művész emelkedett felfogással, a képnek tárgyát oly módon tagosította, hogy a kompozíciónak bal oldalára csoportosította azon allegóriákat, melyek az igazságszolgáltatásnak sújtó erejét jelképezik, jobb felére pedig, melyek a törvény védő és boldogító hatalmát kifejezni hívatták. Az alkotóelemek e két nagyszabású csoportozata közé helyezte, méltóságteljesen elkülönítve, de mégis összekötő kapocs gyanánt a Iustitiának égi tüneményszerűen, dicsfénytől környezett fenséges nőalakját. Beható szemle folyamán mind jobban kiemelkedik és kivilágosodik az egyes csoportozatoknak és ezek keretében viszont az egyes alakoknak jelentősége, célja, bája, mely úgy a rajz merész vonalai, monumentális ritmusa, valamint a színezés frissessége és könnyedsége révén az emlékszerű falfestészet legjobbkori művészeire emlékeztet. A bizottsági bírálat eredménye a nagy jelentőségű plafond-kép teljes és tökéletes sikerének egyhangú és örvendetes elismerésében nyilvánult és ama meggyőződés kifejezésében, hogy az Igazságügyi palota csarnokának ezen plafon-képben a főváros és az egész ország újból oly magaskörű és műbecsű művészeti nevezetességet nyert, aminőt közelismerés szerint már régebben, éspedig ugyanazon mester kezétől a budapesti magyar királyi Operaház műremekszámba menő plafond-festményében bír. [...]


Igazságügyi palota, ülésterem
Wasmuth, Ernst, Igazságügyi palota, tanácsterem

      A királyi Kúria és a budapesti királyi Ítélő Tábla régi helyiségeiben egynéhány régibb kép kivételével csak olajnyomatos Felség-arcképek léteztek, melyek sem e minőségük, sem pedig méretük miatt az új palotába nem illettek. A dísz- és tanácstermek számára összesen 19 új arcképre volt szükség. A Kúria dísztermébe a király arcképét a Szent István-rendi és a királynét koronázási öltözetben és életnagyságban festette Bruck Lajos, a budapesti Királyi Tábla dísztermében lévő Felség-kép pedig Vastagh György műve. A tanácstermek 16 királyképének beszerzése végett hasonló eljárást követtem, mint a szobroknál: tekintettel az ott elért jó eredményre a festőmesteri iskolához fordultam. Keleti Gusztáv igazgató és Ebner Lajos tanár urak vállalkoztak, hogy képesített tanítványaikkal másoltatják a legjobb Felség-arcképeket. Az eredmény itt is sikeres volt, mivel a termek számára jól festett arcképeket kaptunk. [...]
     Leszámolván az Igazságügyi palotában létesített művészi tárgyakról, még fölemlíteni kívánom, hogy e munkák összesen 118 000 Ft költséget okoztak, ami az építés összes költségének cca 5 százalékát tesz. [...]
     E helyen kell megemlékeznem azokról a szellemi munkásokról, akik e mű létesítésében a munka súlyát velem megosztották.



     Korb Flóris Nándor építész úr vett részt a tervezésben és az építés megindításakor irodám élén állott. A nagy tehetségű fiatal építész, tanítványom és hosszú éveken át irodám tagja, képességének megfelelőbb működési tért talált önálló munkáival, és az Igazságügyi palota építésének kezdetén megvált az irodámból. A megvált építésvezető helyére meghívtam Zuschmann János építész urat, aki néhai Ybl Miklós irodájának régi tagja volt, és a királyi palota-építés műszaki irodában működött. Zuschmann úr állott ezentúl az iroda élén, és rendkívüli szorgalma, kitartó munkássága, valamint gyakorlati ismerete tette lehetővé azt, hogy ama óriási anyag, különösen a nagy mennyiségű megrendelések, aránylag rövid idő alatt feldolgozhatók voltak. [...]
     Az Igazságügyi palota építésének műszaki leírását befejezve, meg kell emlékezni annak felavató ünnepségéről is, melynek kiváló fényt kölcsönzött Őfelsége a királynak azon legkegyelmesebb ténye, hogy József császári és királyi főherceg, Fülöp Szász-Coburg-Gothai herceg, az ország zászlósurai, a miniszterek és nagyszámú meghívott vendégeknek jelenlétében az épület zárókövét 1896. október hó 20-án személyesen letenni méltóztatott. [...]

Klösz György, Kúria épülete szemből


     "Ezen épület, [...] látható jele, s maradjon is hosszú időkön át, a magyar nemzet mindenkor tanúsított törvénytiszteletének, jog- és igazságszeretetének, mely egyik fő tényezője volt annak, hogy a haza évszázados küzdelmek dacára fönnállásának ezredik évében önálló állami létének kiváló korszakát érte meg.
     Jogfejlődésünknek ne véghatára légy te zárkő, hanem egy új, a múltnak tapasztalatain okuló, még hatalmasabb korszaknak jelző oszlopa.
     Mindenható! Ne engedd csüggedni a bírói erénynek önfeláldozását követelő gyakorlatában azokat, kiknek hívatása az ezeréves alkotmány szabta úton hozott törvények alapján az igazságot kiszolgáltatni, hanem erősítsd meg törvénytudásukat és vezéreljed őket az igazság szeretetében, e nemzetnek a közjóért való áldozatkészségét pedig tartsd meg oly mértékben, aminőben az ez alkalommal is nyilvánult, midőn ezeréves jogérzetének és törvénytiszteletének sugallatát követve, az igazságszolgáltatásnak ez épülete emelte. Hallgasd meg könyörgésünket, s kísérje mindenkor áldásod Hazánkat."
     Az okmány befalazása után Őfelsége és legfelsőbb kísérete, valamint a jelen volt méltóságok az építés befejezését jelző három kalapácsütést ejtették meg a zárkövön, és ezután az épület helyiségeit tekintették meg.
     (Hauszmann: A budapesti Igazságügyi palota)

Forrás: Gerle János: Hauszmann Alajos, Holnap Kiadó, 2002
            Budapest-képarchívum - Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény

New York Biztosító Társulat Palotája, Budapest, VII. Erzsébet körút 9-11 1891-1894

     A 90-es években érte el Hauszmann tervezői munkásságának tetőfokát. Ekkor lép a várpalota építésénél Ybl Miklós örökébe, aki ennél maga is utódjául jelölte ki. Itt ugyan a mester tervei és a Mária Terézia szárny stílusa megkötötte egyéni alkotóerejét, de a New York-, a fiumei kormányzósági palota, különösen azonban a Kúria építkezésében szabadon szárnyalhatott építőművészi elképzelése. Irodájában ekkor jut önálló tervezői munkához Korb Flóris és Giergl Kálmán, részüket a New York- és az Igazságügyi palota (Kúria) tervezésében Hauszmann maga is lojálisan elismerte. Vége van a reneszánsz szigorúságnak, a Markó utcai leányiskola és a Technológia tégla-terrakotta tartózkodásának, a német polgári reneszánsz hatásának, most a barokk vonalvezetés szabadsága, formalehetőségei, téreszményei lesznek úrrá irodájában. A New York-palotában inkább a formagazdagság uralkodik, míg az Igazságügyi és a fiumei kormányzósági palotában a barokk térelképzelések a lényegesek. E kettőben a régi római és a reneszánsz építkezés klasszikusan monumentális belsőségei határozták meg az épületek nemességét. Ezekhez járulnak a lépcsőknek szellemes megoldásai, melynek elődei csak a hegyoldalba épített genovai reneszánsz-barokk paloták vagy a XVIII. századi német rokokó kastélyok nagyszabású lépcsőházai lehetnek. E lépcsőmegoldások emlékszerű, dekoratív formagazdagságát éppúgy a szükségszerűség indokolja, mint a gótikus székesegyház támíveinek erdejét. Ekkor a terméskő lesz Hauszmann nyelve, lehetőség szerint ebben fejezi ki formáit, a belső részekben pedig a különböző márványok és stukatúrák pompájával bilincsel le.


New York-palota

     A New York Életbiztosító Társaság 1886-ban nyitotta meg magyarországi fiókját, de csak 1891-ben sikerült az Erzsébet körút, Dohány és Miksa utca sarkán a 2975 négyzetméter nagyságú telket megszereznie, hogy palotát építhessen rajta. Arányi Miksa a magyarországi igazgató szűkebb pályázatot hirdetett. A költségeket 2 000 000 frankra irányozták elő. Az 1891. július 30-án lejáró határidőre 8 pályamű érkezett be, az első díjat a magyar szakértők véleménye alapján a párizsi és New York-i pályabíróság Hauszmannak ítélte, és őt bízták meg a palota tervezésével, egyben művezetésével [...]
     1892 márciusában kezdik meg a munkálatokat, és 1894 augusztusában fejezik be. Generálvállalkozó Pucher József. A három utcára tekintő kétsarkos, szabálytalan telek alakja nem szerencsés, de Hauszmann az Erzsébet körúti kerek előcsarnokkal olyan ötletesen oldotta meg a problémát, hogy a telek ferdesége nem észlelhető, sőt 300 négyzetméter területű négyszögletes, nemesen kiképzett árkádos díszudvart nyert, ezt veszik körül a dupla szobasorok. Ezzel diadalmaskodott Hauszmann pályázótársain. [...]
     A pályaterven még nem volt torony, ez a társaság kívánságára épült. Díszes, jól tagolt fölépítése Borromini római St. Andrea, illetőleg Chiaveri drezdai udvari templomtornyának továbbfejlesztése, de londoni hagyományokat is követ. Wren és utódai templomainak van hozzá hasonló tornyuk. Az V. emeleten elöl 1-1 oszloppal tagolt, hatalmas nyílás könnyíti, fölötte a szélein oszlopokkal határolt, erősen tagolt emelet, majd a torony összeszűkül és hagymás, obeliszkes végződést nyer, melynek gömbjén kiterjesztett szárnyú, amerikai sas lebeg. [...]


Erdélyi Mór, A New York-palota főhomlokzata

     A program szerint a földszintre és az alagsorba díszes kávéház került. Az udvar felé süllyesztették, mögötte a folyosó emelete, így ennek a padlója, az utcára nyíló, egykori női teremmel és könyvtárral van egy szinten.


Klösz György, New York kávéház belső

     Kiképzése rendkívül gazdag. Lépcsők, márványkorlátok, erkélyek, szobrok, Eisenhut Ferenc és Magyar-Mannheimer Gusztáv fal- és mennyezetképei, csavart, sárga ónixoszlopok, bronzok, csillárok, ízlésesen elhelyezett tükrök, egy kagylós kút (eltűnt), a Dohány utcai levágással fokozzák a különböző szinten lévő helyiség pompáját. A századvég formát halmozó, hivalkodó ízlése mégis szerencsésen párosult itt a versailles-i palota stílusával. [...]


Klösz György, New York kávéház játékterme

     A palota beépített területe 2402 négyzetméter, költségei 970 000 Ft-ra rúgtak, melyhez járult még 170 000 Ft a kávéház kiképzésére, így az összes kiadások, a telek- és a művezetői tiszteletdíjon kívül 1 140 000 Ft volt. Egy négyszögöl építése 13 Ft-ba került. Az épület stílusa szabadon értelmezett, modernizált olasz barokk. Hauszmann eddig a szigorúbb reneszánszot követte, nem egyszer Bramante szellemében, de vérszegényebben. A barokk vért, lendületet Korb és Giergl vitte stílusába, mint azt ő maga is kiemelte. A New York-palota terveinek ismertetése kapcsán írja: "megragadom az alkalmat arra, hogy régi tanítványaimat és évek óta buzgó munkatársaimat, Korb Flóris és Giergl Kálmán építész urakat, mint ezen épületeknél is közreműködő szellemi munkásokat, szaktársaimnak is bemutassam. Nevezettek számos építkezéseimnél megosztották velem a munka terheit és gondjait, s én csak kedves kötelességet teljesítek, ha viszont részesítem őket munkáimban, s támogatom e kitűnő fiatal építészeket annak az állásnak elfoglalásában, mely őket képességük folytán szakunk gyakorlásában megilleti". (Ybl)
     Sok részlet alakult az irodájában dolgozott Korb Flóris és Giergl Kálmán ízlésének megfelelően. A két udvar köré csoportosított alaprajzi szervezés, a nagyudvari árkádsoros folyosójú homlokzatok, [...] a földszinti, szobordíszes terasz és az impozáns főlépcsőház azonban okvetlenül Hauszmann kezére, komponálókészségére vallanak. [...]
     Itt jelentkezik nála először a társművészek igényes kiválogatása Senyei Károly, Lotz Károly, Magyar-Mannheimer Gusztáv és mások személyében. Ami pedig építészeti tömegeinek megmozgatását illeti, arra vonatkozóan csak azt mondhatjuk, hogy ezen az épületén búcsúzott el Hauszmann véglegesen a neoreneszánsz egysíkúságától. Itt már minden architektonikus eleme a térben mozog - a nagyszabású homlokzatplasztikai díszítésről, szobrokról nem is szólva. Ekkortól kezdve óriás szobrászként formálja épületrészeinek tömegeit. [...]. Díszítőkedvének fokozódása a neobarokk stílus gazdagodásával egyenes arányban fejlődik. (Czagány)

Forrás: Gerle János: Hauszmann Alajos, Holnap Kiadó, 2002
            Budapest-képarchívum - Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény
    

Erzsébet téri Kioszk, Budapest, Erzsébet tér 1870 (Elpusztult)

     Ez volt a találkozóhelye az akkori előkelő társadalomnak, így Hauszmann neve általánosan ismert lett. A művészibb hatásra törekvő csarnokon meglátszik, hogy a Tüköry-házzal egy időben készült, a didalívszerű elem a korinthoszi oszlopokkal is visszatér.

(Ybl)

Klösz György, Erzsébet-téri kioszk

     Egy másik kiegészítő építkezése volt a szecesszió felfogását valló kornak, amely Hauszmann Erzsébet téri kioszkjához építette egyrészt rá, másrészt hozzá a század első éveiben a Nemzeti Szalon kiállítási helyiségeit. A történelem ez utóbbi esetben megismételte magát. Feszl Frigyes még egészségben élt, mikor a főváros a vele tiszteletdíj kérdésében durcáskodó mester mellőzésével 1871-ben Linzbauer udvari építésszel építette meg a Vigadó hátsó, kiegészítő szárnyait. Linzbauer felszínesen, tudatlanul és lelkiismeret nélkül végezte feladatát. Hauszmann Alajos még szintén java férfikorában volt, mikor a Nemzeti Szalon helyiségeit a magyarországi szecessziónak akkor két legrajongóbb építésze, Vágó László és Vágó József építették az Erzsébet téri kioszkhoz.

Klösz György, Az Erzsébet-téri kioszk

     Így született meg a mai Nemzeti Szalon, mely sokatmondó és hű képe a szecesszió és a történelmi tradíció között kiéleződött ellenséges viszonynak. Igen tanulságos a neoreneszánsz nemrég elhunyt mesterének e finom műve mellett és szinte rajta a neoreneszánsz által éles reakcióként életre keltett szecessziónak a neoreneszánsz formalizmusától felgyújtott, egyoldalú, formátlanító tendenciája.

(Vámos)

Forrás: Gerle János: Hauszmann Alajos, Holnap Kiadó, 2002
            Budapest-képarchívum - Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény

2013. október 26., szombat

Régi Képviselőház (Olasz Kultúrintézet) Budapest, Bródy Sándor utca 8. 1865-186

     Minden háznak megvan a maga története. Ezredéves alkotmányunk változó viszontagságai alatt egyik helyről a másikra vándorolt országgyűlésünk, s még legállandóbb tanyája volt Budán, a Rákosmezőn s az újabb időkben Pozsonyban, itt is csak ideiglenes hajlékokban. Az 1843. évi pozsonyi országgyűlés fejezte ki végre azon óhaját, hogy a haza fővárosában, Pesten állandó Országháza építtessék. Ennek folytán jutalomdíjak is tűzettek ki, s mintegy 32 építészeti terv be is küldetett az e célra kinevezett bizottsághoz. Ezen tervek közül - úgy emlékezünk - Feszl terve találtatott legalkalmasabbnak, s e szerint a díszes Országháza a terjedelmes Új tér (most Erzsébet téri park) közepén, hol ma az ideiglenes Német Színház dísztelenkedik, lett volna felépítendő. Ezen építési ügy egyik leghatalmasabb pártfogója gróf Széchenyi István volt, mindamellett az idők akkor nem voltak kedvezők e szép terv teljes megérlelésére, s keresztülvitelére. A dolog jobb időkre halasztatott. Az 1847-iki országgyűlés ismét a pozsonyi kaszárnya alakú Országházban gyűlt össze. 1848-ban Pestre költözött ugyan át, de akkor is csak a város régi redoute-termeiben ütötte fel sátorát. Midőn 1861-ben újra össze voltak hívandók a nemzet képviselői, ezek számára egyszerre két helyiség rendeztetett be, előbb a budai ún. Országház nagyterme, s később, miután a közvélemény a "zárt várban" tartandó országgyűlés ellen hangosan nyilatkozott, Pesten a Nemzeti Múzeum díszterme, mely vendégszerető ajtait folyvást nyitva tartá a nemzet képviselői előtt az országgyűlés teljes feloszlatásáig.
     Midőn ezen év tavaszán ismét a magyar országgyűlés összehívásának szüksége merült fel, a bár ideiglenes Országháza építésének kérdése is újra szőnyegre került. A Pesti Napló tárgyavatott cikkben fejtegeté ez építés elhalaszthatatlanságának szükségét. E felszólalás az egész haza közkívánatát fejezte ki, s ez csakhamar illető helyen kellő méltánylatra is talált, mert már augusztus 5-én ki lőn adva azon legfelsőbb királyi rendelet, melynél fogva egy ideiglenes országos képviselőház építése haladék nélkül, azonnal foganatba volt veendő.
     Báró Sennyei Pál tárnok őexcellenciája nagy buzgósággal sietteté ez ügy valósítását. Egy-két hét alatt a hely kijelölése, a Pest várossal elintézendő jogik kérdések, tervrajzok kiírása s más efféle előmunkálatok be valának fejezve.
     A benyújtott pályatervek közül a kormányilag kinevezett bizottság Ybl Miklós ismert, derék építészünk tervét fogadta el. Végre szeptember 11-én az építési munka is elkezdődött, s azóta ernyedetlen szorgalommal, csaknem lázas sietséggel folyton folyik. A következő szerződés szerint az épületnek szombaton, december 9-én teljesen készen kell állania. E sietség dacára is az új képviselőház tömör, erős ún. nyers téglaépület lesz, s szolid anyagokból, a technikai szakismeretek teljes felhasználásával fog készülni. Nagy kezességül szolgál, hogy az építés anyagi részét a tevékeny és erélyes Diescher építőmester vállalta el, ki az új vigadói épület, az Akadémia palotája s több más újabb, emlékszerű épület felállítása körül fényes jelét adta már úgy építészeti képességeinek, mint különösen ügyvezetése erélyének. S szinte lehetetlennek látszik, amit óhajtunk, hogy az új képviselőház, amint Ybl tervezte, 90 nap alatt teljesen elkészülve, keblébe fogadhassa a nemzet akkorára összehívott képviselőit - de bízunk a határozott ígéretekben s az ég segítő jókedvében, mely a rossz idő s az elemek alkalmatlan dúlásait ez idén talán későbbre fogja halasztani.

(Vasárnapi Újság, 1865. I.)

Régi Képviselőház, Homlokzat
  
     Talán nem volt még építkezés Pesten, melyet első kövének letételétől kezdve az utolsóig, annyi szem kísért volna figyelemmel, mint ez ideiglenes Országházat, melyhez most minden honfikebelben annyi vágy, annyi remény csatlakozik. [...]
     A nagy gyűlésterem az Országház épületének közepét foglalja el, oly kiterjedésben, hogy egész Pestnek ez lesz a legnagyobb terme. Hossza 17 öl 3 láb 6 hüvelyk, szélessége pedig 11 öl 4 lábnyi lesz, így az egész 189 négyszögölnyi területet foglal el, s a városi Vigadó nagyterménél 28 négyszög öllel tágasabb. Talaja egy öllel magasabb az utca helyszínénél, s a terem magassága 41 láb.
     De kiváló figyelem lesz fordítva e terem berendezésére, mely egészen az angol alsóház mintájára készül. Szemben a bejárattal, a terem fenékhosszában áll majd az elnök, két alelnök, 4 jegyző és 6 gyorsíró emelvénye, melyek közül az elnöké lesz a legmagasabb. Oldalt, jobbról és balról kényelmes padok 462 képviselő számára, s a terembe a képviselők és a karzatokra a nagyközönség külön bejáráson juthatnak.

(Vasárnapi Újság, 1865. II.)

Klösz György, Régi Képviselőház
  
     Az épületbe három lépcsőfokon, három egyforma kapun léphetünk. Előbb egy háromajtós előtérbe, majd 10 lépcsőn, két-két sor toszkán oszloppal tagolt öthajós előcsarnokba jutunk. Az előcsarnok közepén három nagy üvegajtó széles folyosóra vezetett, a későbbi átépítés alkalmával az ajtókat eltávolították, így az ülésterem antik keretű bejárata most közvetlenül az előcsarnokhoz tartozó folyosóról nyílik. [...] Az ülésterem két hosszoldalán, az emeleten, a földszinti folyosók felett gyűrűs toszkán oszlopokon nyugvó, köríves árkád nyílott, a közönség karzata; egy-egy páholy állott a főrendek és az újságírók rendelkezésére. Az elnöki emelvénnyel szemben lévő karzat közepén díszkeretes, hatalmas ajtó, párkányán a homlokzat attikáján levő magyar címer ismétlődött meg a két géniusszal. Ide tervezte a Sennyei elnöklete alatt 1865. november 8-án tartott tanácskozmány utasítására utóbb Ybl a páros korinthoszi pilaszterek közé iktatott, középen timpanonos páholyt a király számára. [...]
     Az új Országház elkészültével, mikor Ybl ideiglenes képviselőházának más célt kellett szolgálnia, a hatalmas üléstermet megkisebbítették. Rabic-falakkal féköríves amfiteátrummá alakították át, mennyezetét lejjebb szállították, az árkádok ívei így eltűntek. [...]
     A palota az 1865-ös felfogás szerint olasz reneszánsz stílusban épült. Bár kétségtelenül XVI. századi, észak-itáliai emeletes paloták lebegtek Ybl szeme előtt, ez mégsem a mester tiszta neoreneszánsza. Nemcsak figurális, hanem egyéb díszek is elárulják a hellenizmustól átitatott romantikát. Bár a palota összhangja, a homlokzat tömegeinek elosztása, a nyílások és a síkok viszonya, a vízszintesek a függőlegesek kiegyensúlyozottsága világosan beszél Ybl bizonyos arányérzékéről, de stílusának még meg kell szabadulnia a végső kibontakozást korlátozó romantikus emlékektől.

(Ybl Ervin)

Forrás: Gerle János, Marótzy Kata: Ybl Miklós, Holnap Kiadó 2002
            Budapest-képarchívum - Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény

Degenfeld-Schomburg-palota, Budapest, Bródy Sándor u. 14. 1873-1874

     Részben főúri palota, részben bérház. Egyik első típusa Ybl kettős rendeltetésű épületeinek. A telek értékének kihasználásával az építtető főúr így a fővárosban szinte ingyen nagyszabású otthont biztosított magának. A házbérek pótolták a teleknek különben elveszett jövedelmét. Sem a palota, sem a bérház lakói nem zavarják egymást, még lépcsőházuk és bejáratuk is külön van. [...]


Klösz György, Degenfeld-ház

     Ybl a két udvaron, az oszlopos főlépcsőházban ezúttal is bekapcsolta a vasszerkezetet monumentális megoldásába. Sehol sem rejti el, és mégsem lesz bántó. A lépcső korlátja is öntöttvas, hellenisztikus dísszel.

(Ybl Ervin)

Forrás: Gerle János, Marótzy Kata: Ybl Miklós, Holnap Kiadó 2002
            Budapest-képarchívum - Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény